Berecz Zoltán, az U17-es csapatunk edzőjének szezon értékelését szeretnénk megosztani és ezúttal is gratulálni az elért eredményért.
„Sok minden kavarog a fejemben amit együtt elértünk és átéltünk az elmúlt évben vagy inkább 2 évben. Egy igazán remek Csapat tele egyéniségekkel és tele igazán jó sráccal. Sok mindenről tudnék írni, elnézést, ha egy kicsit eltér a szokásos kliséktől, de egy pár dolgot le kell írnom, hogy egy kis képet kapjon az olvasó a mindennapjainkról. Sok-sok jóról és az amatőr focival velejáró sok-sok rosszról írhatnék, de most nem ennek van itt az ideje. Az én fejemben 2 féle edző van, aki mindig, mindennap, minden szinten legyen az szó amatőr vagy profi klubnál,110% tesz bele és ha kell tűzön-vízen át az elképzelései és elvei mentén halad, még ha sokaknak ez nem tetszik, mer hibázni, felismeri hibáit és mer és tud változtatni, aztán vannak, sokan akik nem ide tartoznak. Ahogy minden egyes nap edzettünk a Srácokkal, közös szabályaink, munkamorálunk és elképzeléseink nem egy-egy könnyed teadélutánok voltak. Fejlődésükhöz azt gondolom ezek elengedhetetlenek voltak. Mindenki győzni szeret a játékosok mindenképp, de nekem nem ez volt a legfontosabb persze örültem minden sikernek. A fejlődést utánpótlásban nem helyezésekben mérik, hanem hogy honnan hova jut el egy játékos taktikailag-technikailag, fizikálisan és mentálisan. Az egyének, hogy működnek együtt, tudja mindenki a feladatát és helyét egy csapatban. Ne felejtsük el ez az egész a srácokról szól, nem a szülőkről, nem az edzőkről hanem a Játékosokról! Ahogy mondani szoktam: ,, a Siker az övék a kudarc az enyém” és így van ez jól.
Ezt csak azért írtam le, hogy mindenki értse, hogy amatőr szinten is, ezek a Srácok milyen hihetetlen munkát végeztek az elmúlt években! Hóban, sárban, esőben, ha kell kerületeket utazva edzésre, órákat szenvedve, kora reggel vagy késő este szinte mindig teljes létszámban tudtunk edzeni és ez jól mutatja mennyire elhivatottak, mennyire elhivatott egy társaság. Volt, aki leszállt a magas lóról és beállt a sorba tolni a szekeret, volt, aki óriásit szenvedve, lemondással és szenvedve, fizikumát megváltoztatta, mert tudta csak így tud szerves része lenni a Csapatnak. Voltak, akik mutatták az utat a többieknek amikor a legnehezebb időszakban voltunk. És aminek nagyon örülök mindenki kilépett a komfortzónájából még ha egy kis segítséggel is…
Ehhez hozzátartozik, hogy nem egyszerű a nagy kamasz kor, a pubertás kor, sem a gyerekeknek, sem a szülőknek és nekünk edzőknek sem. Mai modern világban nehéz megtalálni a közös hangot a srácokkal, de szépen lassan egymást gyűrve, a szülőkkel közösen sikerült közös nevezőre jutni.
A csapat 3 korosztályból állt össze, 2007,2008,2009-es korosztályból, sőt 2010-es játékosnak is sikerült bemutatkoznia. 1 év is iszonyatos előnyökkel és hátrányokkal járhat nem, hogy 2 vagy 3 év. Ennek fényében ez a fejlődés és eredmény, amit a Srácok mutattak egyszerre irreális és óriási dolog. Igazán jó őszt zártunk. A 2 kiemelkedő csapat, a Kise és az Ikarus elleni meccseket leszámítva, remek meccseket játszottunk. Gondolkodásunk a pályán sokat gyorsult és javult. Taktikailag és szervezettségben kezdtünk érettebb dolgokat mutatni a pályán. Fizikálisan pedig mindig rendben voltunk. Ezeken a meccseken megmutatta a karakterét a csapat. Mit akarunk játszani és végre a tudatosabban játszottunk, tudatosan tudtunk meccs közben váltani és dominálni. A pofonok időben jöttek a két erősebb, gyorsabban gondolkodó, technikailag jobb Csapattól. A céljaink időközben módosultak az őszi 3. helyezéssel, ami teljesen megérdemelt volt főleg az első fordulóban elszórakozott 2 pont fényében. Ősszel már nem csak kinézetre néztünk úgy ki, mint egy labdarúgó, hanem ez a pályán is láthatóvá vált. Csapattá váltunk. Tavaszi felkészülés nem kezdődött a legjobban sajnos.
Évek óta, megkerülve minket néhány klub lerabolja a tehetségesebb gyerekeinket. 2 meghatározó játékosunk eligazolt. Összesen 4 ember igazolt el a felkészülési időszakban. Szerencsére a Csapat ettől még jobban összezárt és eltökéltebb lett. Egy fiatalembert tudtunk igazolni, aki tavasszal az egyik meghatározó játékosa lett a csapatnak. Tavasz nagyon nehéznek ígérkezett a problémák miatt de a Csapat megmutatta miért áll a dobogó legalsó fokán. Igazán dominánsan és imponálóan kezdtük a tavaszt. A céljaink már elérhető közelségbe kerültek annak ellenére, hogy sokkal kevesebben voltunk, mint ősszel és végig sérülések hátráltattattak minket. A szezon hajrájáig igazán masszívan fociztunk, minden téren tovább fejlődve. A szezon hajrája nem sikerült úgy ahogy szerettük volna. A bajnokság gólkirálya egy sérülést szenvedett és a szezon hajrára már nem tudott segíteni a még magasabb céljaink elérésében.
Összességében több mint megérdemelt a 3. helyezésünk! Szeretnék gratulálni az Ikarusnak az imponáló bajnoki címéhez és a KISE ezüst érmének, két remek Csapat! Nagyon sokszor kemény voltam, néhány alkalommal még a 100 % is kevés volt, a határaikat kerestem, ennek ellenére egy szót nem szóltak, hogy mennyit edzünk és mindig mindent megcsináltak, amit kértem.
Mindenki büszke lehet erre a Csapatra! Legyen az a klub alkalmazottja, szülő vagy szurkoló! De leginkább a játékosaim legyenek büszkék önmagukra mert sokkal többet értek el, mint ami elképzeltünk és kitűztünk! Mérhetetlenül büszke vagyok a Csapatra! Minden egyes játékosra! Mindenkinek köszönöm, aki segített minket a szezonban!
A Csapatnak Imrei DNS-e van! Alázat, Odaadás, Kitartás, Szenvedély és csak annyit üzennék a srácoknak, hogy: Mindent Köszönök! Hajrá Imre!”
Pásztor Gergely, a csapat és a bajnokság gólkirályának gondolatai az elmúlt idényről:
„Az idei szezon számomra a visszatérésről szólt, amit véleményem szerint egész jól sikerült kiviteleznem. Az U17-es bajnokságban gólkirály lettem, de ez csak egy melléksiker a csapat 3. helye mellett, amiért mindannyian keményen dolgoztunk egész szezonban. A csapat egy nagyon összetartó és befogadó közeg, ami szintén sokat segített a felkészülések és a szezon során. Egyénileg és csapatilag is látszik a különbség az előző nyári és az jelenlegi csapat között, nagy részben edzőnk Berecz Zoltán kitartó munkájának köszönhetően. Én úgy érzem voltak akik mindemellett több munkát is bele tehettek volna és voltak akik pedig a nyomás alatt valamelyest összeroppantak és nem tudtak mindig jól teljesíteni, ami sajnos meglátszott több meccsen is. Mindent összevetve szerintem egy eredményes szezont zártunk sok jó emlékkel és tanulási lehetőséggel gazdagodtunk.”
Kovács Gábor (Kokó), a csapat kapusa így látta az évet: „Ahogy elkezdtük a szezont – az Újpesti Haladás meccsen kívül – pont olyan lendülettel kellett volna végig is csinálnunk, viszont a lendület csak az Ikarus meccsig tartott, ahol megremegtünk és odaadtuk küzdelem nélkül a 3 pontot. Ugyanez történt a KISE elleni meccsünkön is, viszont a SZAC meccs volt a tökéletes zárása az ősznek, mert ott végig úgy mozogtunk, mint egy csapat. A téli alapozásban megvolt a lendület és az akarat a hiányzók és a távozók ellenére és az edzőmeccseken is játszottuk a játékunkat. A tavaszt is nagyon jól kezdtük zsinórban 5 győzelemmel, de jött az Ikarus elleni hideg zuhany, ahol a helyünkre lettünk kicsit téve. Az utolsó másfél hónapban már nem voltak olyanok az edzések – leginkább a koncentráció hiánya miatt – és ennek még is lett az eredménye. Hazai pályán gyengén játsza kaptunk ki a kerületi riválisunktól, míg az ezüstért játszva a KISE ellen nem rúgtuk be a helyzeteket. Az utolsó bajnokin pedig egy olyan mérkőzést buktunk el, amit 10-ből 9 alkalommal meg kell nyerni, mégis leginkább a beszéd hiánya és a egyéni figyelmetlenségen ment el a meccs. Nem ez volt a szezon méltó zárása de kis szerencsével megvolt a 3. hely. Szerintem ez a helyezés volt nekünk a reális, habár lehett volna szebb is. Az idény nagy részében csapatként dolgoztunk és játszottunk és amikor nem, akkor annak sajnos megvolt az eredménye.”
